Közzétették nemrég azt a leiratot, amely a Katolikus Egyház Katekizmusának 2267-ik pontját értelmezi újra. A leiratot, amelyet a Szentatya hagyott jóvá és rendelte el, hogy az új szöveget illesszék be a katekizmusba. Ebben a leiratban többek között az áll, hogy a törvényes hatóság halálbüntetéshez való folyamodását hosszú időn át, szabályos eljárást követően, néhány bűntett súlyosságához mérten megfelelő válasznak és elfogadható eszköznek tekintette az Egyház, a közjó érdekében. Ma azonban egyre inkább él az a meggyőződés, hogy az ember a méltóságát nem veszti el még a legsúlyosabb bűntények elkövetése után sem. Ezenkívül elterjedt az állam részéről a halálbüntetés értelmezésének egy új felfogása is. Végül pedig a fogvatartás egyre hatékonyabb módját dolgozták ki, melyek biztosítják az állampolgárok törvényes védelmét, de egyidejűleg nem veszik el a bűnöstől végleges módon a megtérés lehetőségét. Ezért az Egyház az evangélium fényénél tanítja, hogy „a halálbüntetés elfogadhatatlan, mert megtámadja az emberi személy sérthetetlenségét és méltóságát”, és határozottan elköteleződik annak eltörlése mellett az egész világon.
