Szerkesztői állásfoglalás Ferenc pápa üzenetéről a migránsok és menekültek világnapjára

SZERKESZTŐI ÁLLÁSFOGLALÁS

FERENC PÁPA ÜZENETÉRŐL A MIGRÁNSOK ÉS MENEKÜLTEK VILÁGNAPJÁRA
2018. JANUÁR 14.

A migránsok és menekültek világnapját 2018. január 14-én tartják, melyre Ferenc pápa augusztus 15-i keltezéssel üzenet tett közzé hétfőn, „Befogadni, védelmezni, támogatni és integrálni a migránsokat és menekülteket” címmel. A pápai üzenet teljes tartalmának pontos megismerését elengedhetetlenül fontosnak tartjuk a véleményalkotáshoz.

Az üzenet általános keresztény alapelveken nyugszik és két szentírási helyre épül. Az első a Leviták könyvéből való (19,34): „A veletek lakó idegen olyan legyen számotokra, mint a közületek való, és szeresd úgy, mint saját magadat, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek”.  A másik pedig Máté evangéliumának 25. fejezete, mely szerint „minden ajtónkon kopogtató idegen alkalmat ad számunkra a Krisztussal való találkozásra”. A Szentírás szavain mindannyiunk számára mérvadóak.

Ferenc pápasága eleje óta gyakran hangot adott „különleges aggodalmának” amiatt, hogy

„oly sok migráns menekül a háború, üldöztetés, természeti katasztrófák és szegénység elől”.

Ezt a pápa az „idők jelének” nevezi, melyből ő, a Szentlélek világosságának segítségével mindig is megpróbált olvasni. Különösen 2013. július 8-i lampedusai látogatása óta, amikor azért utazott az Olaszországhoz tartozó kis szigetre, hogy találkozzon az itt élőkkel és az ide érkező bevándorlókkal, valamint a tengerbe veszett ezrekért imádkozzon. Ez az a két szó, amelyből nekünk is ki kell indulnunk: találkozás és imádkozás.

„Az Úr az Egyház anyai gondoskodására bízza mindazokat, akik jobb jövő érdekében kénytelenek elhagyni szülőföldjüket”

idézi Ferenc pápa XII. Pius 1952-ben kiadott, Exsul Familia kezdetű  apostoli konstitúcióját. Az Egyház előttünk jár példamutatásban, amely az átfogó megoldáson való közös gondolkodást, a problémával való bátor szembenézést jelenti. Ennek érdekében, 2016. augusztus 31-én közzétett, Humanam progressionem kezdetű Motu Proprio-jával Ferenc pápa új Dikasztériumot hozott létre, átmeneti jelleggel a saját felügyelete alatt, az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatában. A hatóság 2017. január 1-jén kezdte meg működését. Illetékessége kiterjed a migrációval kapcsolatos kérdésekre, a szükséget szenvedőkre, a betegekre és a kirekesztettekre, a társadalom peremére szorultakra, a fegyveres konfliktusok és természeti katasztrófák áldozataira, a bebörtönzöttekre, a munkanélküliekre, a rabszolgaság, és kínzások áldozataira, továbbá a méltóságukban veszélyeztetett egyéb személyekre. Célja tehát, válaszokat adni a mindenkit érintő problémákra, az egész emberiség és az egyének teljes körű fejlődését tartva szem előtt. Egyáltalán nem csupán a migránsokkal, menekültekkel foglalkozik, hiszen ők csak részét képezik egy mindannyiunkat érintő jelenségnek, a valamilyen szempontú kirekesztettség fenyegetésének.

Az Egyházzal együtt gondoskodásra buzdít Ferenc pápa minden hívőt és jóakaratú embert, férfit és nőt :

”aki válaszolni akar korunk migrációs kihívására nagylelkűséggel, aktív munkálkodással, bölcsen, kitekintően, mindenki a saját lehetőségei szerint”.

Természetesen mindenkinek vannak egyéni korlátai, lehetőségei, véleménye és válaszai. „Közös válaszunknak”, katolikus válaszunknak azonban 4 igén kell, hogy alapuljon, az egyház tanításának alapelvei szerint: ezek a „Befogadni, védelmezni, támogatni és integrálni”.

A befogadás azt jelenti: „széles lehetőséget kínálni a migránsoknak és menekülteknek a biztonságos és legális belépésre az általa választott célországba”. Ez konkrétan a humanitárius vízumok kiadásának megkönnyítésében, és a családok egyesítésének elősegítésében kell, hogy megmutatkozzon. A pápa kifejezi azon óhaját, hogy több ország vegyen részt a menekültek egyéni és közösségi támogatásában humanitárius folyosókat nyitva a legrászorulóbbaknak. A környező országokból, fegyveres konfliktusok elől menekülőknek különleges vízum kibocsájtását kell lehetővé tenni.  Nem a világ bármely pontjáról érkezőknek, számolatlanul és ellenőrizetlenül. A migránsok és menekültek kollektív és önkéntes kitoloncolása nem megfelelő megoldás, különösen olyan országokba, ahol nem tudják garantálni az emberi méltóság tiszteletben tartását. Fontos a megfelelő és méltó átmeneti, elsődleges elhelyezés biztosítása a befogadó központokban.

Az egyes emberek központi szerepének alapvető elve, amelyet már XVI. Benedek pápa megfogalmazott a Caritas in veritate kezdetű enciklikájában, kimondja, hogy „az egyén biztonságát előbbre kell helyezni a nemzet biztonságánál”. A pápa szerint gyakorlatban ez azt jelenti, a határállomásokon szolgálatot teljesítő, határellenőrzést végző személyzetet a jelenleginél jobban, megfelelő módon ki kell képezni, nem pedig azt, hogy a határőröket haza kellene küldeni, vagy az ellenőrzést eltörölni. A személyzet feladata, hogy biztosítsa a menedékkérők személyes biztonságát, és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzájutását, tiszteletben tartva az ország területére érkezők emberi méltóságát. A letartóztatás csak abban az esetben indokolt, ha az jogszerű és megfelelő felhatalmazással támasztható alá.

A védelmezni ige a pápa szerint az érkezők alapvető emberi jogainak és emberi méltóságának védelmét jelenti. Nagyon fontos kiemelni, hogy a pápa a következőképpen folytatja: „A védelemnek a menekültek és migránsok hazájában kell kezdődnie, ahol az emberek megfelelő és valós információkat kell, hogy kapjanak a rájuk váró lehetőségekről még elindulásuk előtt.” Meg kell akadályozni tehát, hogy hazugságok alapján keljenek útra, és az illegális emberkereskedelem áldozataivá váljanak. Az emberi méltóság és alapvető emberi jogok védelmét folytatni kell a befogadó országokban is.  Ez a gyakorlatban „konzuli segítséget jelent a személyi azonosságot igazoló dokumentumok bemutatásával”, amelynek birtokában az érkezőknek biztosítani kell a pártatlan igazságszolgáltatást, a legális és ellenőrizhető bankszámlanyitás, a szabad mozgás, a munkához való jutás, az információszerzés  lehetőségét, és az emberhez méltó, minimális megélhetés lehetőségét. Ha pedig egy ország felméri és megfelelőképpen értékeli, vagyis fel tudja használni az érkezők,  migránsok, menedékkérők és menekültek képességeit, készségeit és kompetenciáit, akkor azok a befogadó ország közösségének javára, kiaknázható forrásokká válhatnak.

Különösen fontos megfelelően kidolgozott programokkal segíteni azokat, akik úgy döntenek, hogy visszatérnek hazájukba. Gyermekek jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezmények értelmében, (és nem Ferenc pápa magánvéleménye szerint), a védelem szükségessége különösen vonatkozik a kiskorú migránsokra, akiknek esetében el kell kerülni bárminemű letartóztatást, fogva tartást, és lehetőség szerint biztosítani kell az alap- és középfokú oktatáshoz jutás lehetőségét. Nagykorúságukig törekedni kell helyzetük legalizálására a befogadó ország törvényei szerint, és ha szándékukban áll, a továbbtanulás lehetőségét is biztosítani kell nekik. A kísérő nélkül, vagy családjuktól elválasztottan érkező kiskorúak megfelelő elhelyezéséről szintén gondoskodni kell, állampolgárságuk kérdését pedig a nemzetközi jogban előírtak szerint rendezni kell. Migráns státuszuk nem lehet akadálya az alapvető egészségügyi és nyugdíjellátásnak, szükség esetén hazatelepülésük is támogatandó.

A támogatás azt jelenti, elősegíteni a migránsok, a menekültek és a befogadó közösségek személyes önmegvalósítását, alapvető elégedettségét minden lehetséges értelemben, amelyet a Teremtő adott nekünk. Tehát Ferenc pápa nem hagyja figyelmen kívül a befogadó országok polgárainak érdekeit sem. Ám az önmegvalósítás támogatása mindenki számára közös érdekünk, mely magában foglalja a vallásszabadság, a munkához jutás, valamint a család egyesítésének lehetőségét, hiszen mindez a békés együttélés alapvető záloga. Ne feledjük, ezek az értékek számunkra természetesek!

Az integráció pedig az interkulturális kapcsolatok szélesítésében áll, nem pedig asszimilációt, beolvasztást jelent. Törekedni kell egymás mélyebb megismerésére, felfedezésére, de erre a befogadókat is megfelelő módon fel kell készíteni, nem szabad az integrációt előkészítetlenül, vagy erőszakosan végrehajtani.  

A fentiek lehetőség szerinti megvalósítása, a konkrét, gyakorlati lépéseken való gondolkodás és munkálkodás mindannyiunk közös feladata és felelőssége, amelyben Ferenc pápa szándéka szerint, az Egyház jó példával előttünk jár. Ez Ferenc pápa véleménye, állásfoglalása az alapvető emberi értékek védelmében. Ferenc pápa pedig Isten kegyelméből és akaratából a Római Katolikus Anyaszentegyház 266. pápája, mely hatalmat a katolikus embernek mindenkor tisztelnie kell.

A BonumTV Vatikáni Szerkesztőségének nevében:

Dr. Tekulics Judit