Megszentelték a Duna vizét

Január 6-án, Úrjelenés ünnepén Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita vezetésével gyűltek össze Szent Liturgiára a görögkatolikus hívek a budai Szent Flórián-templomban. Prédikációjában így fogalmazott: amikor ma kimegyünk a Dunához, és először a hármas lángot, majd a keresztet a vízbe merítjük, azt a vágyunkat fejezzük ki vele, hogy az Isten az életünkbe leszálljon. Hogy szentté legyünk, ahogyan a víz, a folyó szentté válik a megáldása által. A keresztény, evangéliumi élet könnyebb, mint hisszük. Nem csak annyit jelent ugyanis, hogy helyesen élük, hanem többet: hogy töredelmesen, bűnösségünk tudatában befogadjuk az Istent, aki képes megváltoztatni az életünk folyását, hogy a mennyország óceánja felé vehessük az irányt. A prédikáció után a Duna-partra vonultak, ahol vízszentelésre került sor. Kocsis Fülöp itt felidézte azokat az időket, amikor még gyerekek fürödtek, asszonyok mostak, férfiak halásztak a Dunában Pesten és Budán. Majd feltette a kérdést: mivé tettük a Dunát, mivé tettük a Földet? Szerencsére a természetnek öntisztító ereje van – ha egyszer végre befejeznénk a szennyezését, képes lenne regenerálódni. Hasonló a helyzet velünk, a lelkünkkel is. Legfőbb vágyunk, hogy Isten megtisztítsa az életünket. Hogy a kereszthez hasonlóan, amit most a Dunába merítettünk – az életünkbe ereszkedjen. Kérjük hát a tisztulást. Ha mi tisztulunk, a világ is tisztulni fog – zárta beszédét az érsek-metropolita.

[flowplayer id=”67315″]