November 23-án hosszan tartó betegséget követően, 75. életévében Fórián-Szabó Zoltán piarista szerzetes, tanár, a kecskeméti Piarista Templom plébánosa megtért Teremtőnkhöz.

Fórián-Szabó Zoltán Budapesten született 1941. február 22-én, ősi kecskeméti családban.  A háborút a fővárosban élte át, utána a család visszament Kecskemétre a családi házba. Édesapja fogorvos volt. Zoltán fiuk volt az öt testvér közül a legidősebb.

Zoltán atya tanulmányait a kecskeméti Piarista Általános Iskolában kezdte. Ugyanekkor kezdett ministrálni a Nagytemplomban, ahol abban az időben viruló ministráns élet folyt.

Az államosítás után a Piarista Általános Iskolából, a Jókai utcai iskola lett. Innen az általános iskola befejezése után „átigazolt” az épület másik oldalán lévő Piarista Gimnáziumba. Nemcsak az iskolai  élet, a tudományokkal való megismerkedés, hanem a kirándulások, kerékpártúrák, a tiszai evezőstúrák is nagy hatással voltak rá. Az érettségi után 1959-ben  belépett a Piarista Rendbe. A Kalazantínum Piarista Hittudományi Főiskola elvégzése mellett az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karának kémia-fizika tanári szakán szerzett diplomát 1968-ban. Az előtte lévő évben pappá szentelték.

Tanári pályáját Kecskeméten kezdte a gimnáziumban és a diákotthonban. A következő tanévre azonban már Budapestre helyezték, ahol harminc évet tanított a gimnáziumban. E tekintélyes idő alatt hat osztálynak volt osztályfőnöke. Messze nem csak a tárgyi tudásukat fejlesztette diákjainak, hanem igyekezett az életre nevelni, a férfias helytállás értékét természetesé tenni. Fontosnak tartotta, hogy diákjaival ne csak tanítási órákon találkozzon. Kovács Mihály piarista tanártól átvette a vitorlástúrák szervezését, gondosan végezte a vitorlások karbantartását. Ebből az időből mesélte egy öregdiák: „Önként jelentkeztem munkára a vitorlások javításához. Mint afféle városi gyerek állandóan a nyakára jártam – most hol van ez, hol van az, jó ez így? Türelmesen válaszolgatott és egyszer nagy komolyan  megkérdezte: Öreg, most tisztázzuk!  Te segítesz nekem, vagy én segítek neked? Nagyon elröstelltem magam és egy életre mérce lett számomra, ha segítek tiszta szívből tegyem és hatékonyan.”

Tanári, nevelői munkája mellett rendi feladatokat is kapott. Néhány évig a Magyar Rendtartomány vezetőségében, hosszú ideig pedig a budapesti rendház főnökeként is dolgozott. Gondoskodott a rendtársak életfeltételeiről, élelmezéséről, javíttatta, felújíttatta a rendházban lévő berendezéseket.

A rendszerváltás után a rend visszakapta intézményei nagy részét, felmerült az igény, hogy azokat fel kell újítani, sőt újat is kell építeni. Ekkor a tanítást abbahagyva a megalakult Piarista Iskolaépítő és Fenntartó Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatója lett. Szervezte, irányította a szegedi piarista iskola építését, a Duna-parti nagy piarista épület déli részének felújítását, melyben a Sapientia Hittudományi Főiskola kapott helyet. Ebben a munkakörben eltöltött hat év után nyugdíjba ment.

2003-ban Kecskemétre helyezték plébánosnak. Eddigi tevékenységéhez képest új terület nyílt ki előtte. A papság eddig is része volt életének, most azonban ez került az első helyre. Lelki vezetőnek lenni egy igényes nagy hívőseregnél, nyugodtan mondhatjuk, különlegesen szép és nehéz feladat. Hitoktatás, mindenkit megérintő szentbeszédek tartása, felkészítés elsőáldozásra, bérmálásra, a szülők bekapcsolása, hogy ne „küldjék”, hanem vezessék gyermekeiket a lelki építkezés útján, személyes odafigyelés a temetést kérőkre, a házasulandókra, a keresztelendőkre és családjukra, mind nagyon fontos, felemelő feladat, hivatásszeretet nélkül jól elvégezhetetlen. Fórián-Szabó Zoltán mindezt példaadóan végezte fokozatosan romló egészségi állapota ellenére.

2015 januárjában a magyarságot felemelő, testet és lelket építő tanítását, az emberi szabadság tiszteletének és szeretetének példaadását, hitünk és kultúránk megtartásában végzett munkáját Fórián- Szabó Zoltánnak Varga László emlékérem formájában is megköszönte Kecskemét városa.