A fiatalok haladjanak együtt a remény útján

Ferenc pápa vasárnap este Havanna P. Félix Varela Kulturális Központja előtt találkozott a fiatalokkal. A pápa itt is félretette az előre elkészített beszédet és kötetlen szavakkal fordult a fiatalokhoz.

Ez a szigetországon működő kisszámú egyházi létesítmények egyike, amely a világi híveknek az egyház társadalmi tanítása szellemében nyújt kiképzést.

Egy jobb Kubáról álmodozó fiúnak válaszolva a Szentatya egy latin-amerikai író szavait idézte: a személyeknek két szeme van, az egyik húsból, a másik üvegből. A húsból való szemünkkel a valóságot látjuk, míg üvegszemünkkel álmodozunk. Egy olyan fiatal, aki nem képes álmodni, az önmagába zárkózik – mondta a pápa, arra szólítva fel a fiatalokat, hogy álmodjanak nagy horderejű dolgokat. Ha ti is önmagatok legjavát adjátok, akkor a világ is másmilyen lehet. Ne feledjétek el: álmodjatok. A valóság az, hogy önmagunkba zárkózunk – mondta a pápa. Belépünk kis világunkba és bezárkózunk ideológiáink vagy vallásaink zárt körébe. Amikor a vallás zárt körré válik, elveszíti azt a legjobb valóságát, hogy Istent imádja, hisz Istenben. Szavak, imák, erkölcsi előírások zárt körévé válik.

Nyílt szív, nyílt értelem – foglalta össze a lényeget a Szentatya. Miért ne beszéljünk egymással, ha másként gondolkozunk? Miért mindig arra összpontosítjuk tekintetünket, ami elválaszt bennünket és nem arra, ami közös? Dolgozzunk együtt a közjó érdekében. Ez a szociális barátság, a közjó keresése. A társadalmi ellenségeskedés pusztító hatással van egy családra, egy országra. A világot elpusztítja az ellenségeskedés, amelynek legnagyobb formája a háború. És ma látjuk, hogy a világot elpusztítja a háború. Miért nem vagyok képes arra, hogy leüljek és beszéljek? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. A megosztottság halált jelent. Halál van a lelkünkben, mert megöljük az egységre való képességünket. Megöljük a társadalmi barátságot. A pápa a fiatalok lelkére kötötte: legyenek képesek a társadalmi barátság megteremtésére.

Ezután a Szentatya annak a fiatalnak válaszolt, aki a reményről beszélt. A fiatalok egy nép reménységét jelentik. A reménység azonban nem optimizmus, hiszen ez utóbbi változó lelkiállapot. A remény képes arra, hogy szenvedjen egy terv megvalósításáért. Képesek vagytok feláldozni magatokat a jövőért, vagy csak egyszerűen a jelenben akartok élni, mondván, hogy majd az utánatok érkezők oldják meg a problémákat? A remény termékeny, életet ad. Képesek vagytok életeteket adni, vagy lelkileg meddő fiatalként nem tudtok társadalmi barátságot, hazát, nagy horderejű dolgokat teremteni? A remény termékeny – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Végül a pápa azokról szólt, akik elpusztítják a reményt: akik nem aggódnak amiatt, hogy a fiataloknak nincs munkája, tehát nincs jövője és leselejteződnek. Mindnyájan tudjuk, hogy a pénzisten mai birodalmában a fiatalokat leselejtezik, sokakat megölnek még születésük előtt, az időseket is leírják, mert már nem termelnek. Egyes országokban törvényes az eutanázia, míg másutt rejtett eutanázia működik. A selejtezés kultúrája elrabolja a reményt. A szenvedni is tudó remény azonban termékeny. A pápa arra szólította fel a fiatalokat, hogy reménykedjenek, mert remény nélkül olyan, mintha már nyugdíjba vonulnának. A remény útja nem könnyű, és nem lehet egyedül végigjárni. Egy afrikai közmondás szerint, ha gyorsan akarsz haladni, akkor menj egyedül, de ha messzire el akarsz jutni, akkor haladj a többiekkel. A találkozás kultúráját hangsúlyozva a pápa arra buzdította a kubai fiatalokat, hogy haladjanak együtt különbözőségeik ellenére.

[newsbox style=”nb6″ title=”Még több hír Ferenc pápáról” display=”category” cat=”117,3″ orderby=”rand” number_of_posts=”15″ sub_categories=”no” show_more=”no” post_type=”post”]