860×90 – Fejléc
A bűnbánatról elmélkedett a pápa

A bűnbánatról elmélkedett a pápa

Az újév első szerdai általános kihallgatásán Ferenc pápa folytatta a szentmise egyes részeinek az elemzését és ezúttal a bűnbánati szertartás szerepét, jelentőségét és formáit taglalta. Beszédében így fogalmazott: aki csendben meghallgatja a lelkiismeret hangját, az fel tudja ismerni, hogy saját gondolatai mások, mint az Isten gondolatai és hogy szavaink és cselekedeteink sokszor világiasak, az evangéliummal ellentétes döntések irányítják. Ezért a szentmise elején közösségileg töltjük be az általános bűnvallomást, melyet mindenki saját személyében, egyes szám első személyben tesz meg. Mindenki megvallja Isten és a felebarátai előtt, hogy „sokat vétkezett gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással”. Az ajkunkkal megvallott szavakat gesztusaink kísérik. Sokszor azonban előfordul, félelem vagy szégyen miatt, hogy saját mellverésünk helyett ujjal mutogatunk másokra. Nem könnyű elismerni, hogy bűnösök vagyunk, de jót tesz nekünk, ha őszintén megvalljuk. A bűnvallomás után – folytatta a pápa – a Boldogságos Szűz Máriához, az angyalokhoz és a szentekhez fohászkodunk, kérve őket, hogy imádkozzanak az Úrhoz értünk. Közbenjárásuk megtart az úton minket az Istennel való teljes közösség felé haladva, mígnem a halál teljesen meg nem semmisül. Beszéde záró részében a Szentatya felidézte a Biblia példaszerű bűnbánó alakjait, akik a bűnük elkövetése után magukba szálltak és volt bátorságuk, hogy levessék az álarcukat és megnyíljanak a szívet megújító kegyelem befogadása előtt.

Szóljon hozzá Facebook-on keresztül