Ne rejtegessük könnyeinket

Josè Tolentino de Mendonça atya, a pápa és a római kúria számára tartott nagyböjti lelkigyakorlaton elmélkedését az evangéliumi asszonyok könnyeinek szentelte. Gyerekkortól kezdve a sírás a kapcsolatok iránti vágyat jelzi – emelte ki a szónok. Sok szent sírt az életében, az apostolok közül Péter keserves sírásra fakadt, de ismertek Szent Ignác bőséges könnyhullatásai is. Tolentino atya idézte a román filozófus, Emil Cioran szavait, aki szerint a vallás legnagyobb ajándéka az, hogy megtanít sírni és így az örökkévalóság értelmét adják a fájdalmas jelennek. Ha a könnyeink elapadnak, akkor elvész az Isten utáni vágyokozásunk, az éltető szomj. Életrajzunkat leghitelesebben a könnyeinken keresztül lehet elmondani: az öröm, az ünnep, a fényes megindultság könnyein keresztül, amihez éppúgy hozzátartoznak a sötét éjszakák, a gyötrelmek, az elhagyatottság, a bűnbánat és a bűn feletti töredelem könnyei. De könnyek éppúgy az el nem sírt, ám torokszorító érzések, amikor a könnyek hiánya még súlyosabban nehezedik ránk. Isten mindezt ismeri és úgy fogadja, mint egy könyörgést. Bízzunk benne és ne rejtegessük a könnyeinket, de főként ne az Isten elől – fogalmazott beszédében Tolentino atya.

[flowplayer id=”71485″]