Két veszély leselkedik a hívőkre: a kísértés, hogy istenítsék a földi dolgokat, és hogy egyenesen bálványozzák a szokásaikat, mintha minden örökké tartana. Ezzel szemben az egyetlen örök szépség, amire tekinthetünk, Isten szépsége. Ferenc pápa erről tanított pénteken reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Az első olvasmány és a zsoltár a teremtés szépségeiről beszél, de rámutat arra a tévedésre is, hogy az ember nem képes túllépni a látható dolgokon, vagyis a transzcendensig eljutni. Ezt a viselkedést Ferenc pápa az immanens bálványának nevezi, amelyik megáll a szépségnél, de nem lép tovább rajta. Ehhez a bálványhoz ragaszkodtak, lenyűgözte őket a szépség hatalma és ereje. Nem gondoltak bele abba, hogy mennyivel kiválóbb ezek ura, hiszen a szépség szerzője alkotta mindezeket (vö. Bölcs 13,1-9). Ez a látható szépség bálványa, amelyik nem gondol az alkonyra, az elmúlásra. Az alkonynak is megvan a szépsége – magyarázta Ferenc pápa, majd arra figyelmeztetett, hogy ez a kísértés mindannyiunkra leselkedik. Az immanens bálványa. Azt hisszük, hogy a dolgok olyanok amilyenek, szinte istenek és sosem érnek véget. Elfeledkezünk az alkonyról.

A másik bálvány, amitől óva intett a Szentatya, az a szokások túlbecsülése, amelyek süketté teszik a szívet. A napi evangéliumban Jézus (ld. Lk 17,26–37) Noé és Szodoma napjairól beszél, amikor az emberek ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek anélkül, hogy bármi mással törődtek volna, mígnem tűz és kénkő esett az égből és elpusztított mindenkit. Az életben minden szokásokra épül: így élünk, nem gondolunk életünk alkonyára. Pedig bálványimádás az is, ha a szokásaink rabjává válunk, és nem gondolunk arra, hogy mindez egyszer véget ér. Szinte istenítjük a szokásainkat. És ahogy a szépség egy másik szépségben végződik, a szokásaink a végtelenségig menően újabb szokásokba torkollnak. De ott van Isten! – figyelmeztetett a pápa.

Ezzel szemben a tekintetünket följebb kell emelnünk az egyetlen Isten felé, aki a teremtett dolgok vége fölött áll, ahogy az egyház tanítja nekünk a liturgikus év most záruló napjaiban. Így elkerülhetjük azt a végzetes hibát, hogy hátranézzünk, amint azt Lót felesége tette, biztosnak gondolva, hogy ha az élet szép, akkor az alkony is nagyon szép lesz. Mi, hívők, olyan emberek vagyunk, akik nem lépnek vissza, nem engednek, hanem mindig előre mennek. Mindig előre kell haladni ebben az életben, a szépségeket nézve és a szokásainkkal együtt, anélkül persze, hogy istenítenénk azokat. Véget érnek majd ugyanis egyszer. Legyenek ezek a kis szépségek – amelyek visszatükrözik a nagy szépséget – a szokásaink, hogy megmaradjunk az örök énekben, Isten dicsőségének szemlélésében – fohászkodott végül a péntek reggeli szentmisén Ferenc pápa.