Isten a nevünkön szólít

Tovább folytatta a keresztségről szóló, két hete megkezdett sorozatát a Szentatya. Az egyházfő beszédében a keresztségi befogadás szertartását vette sorra, melyben az egyház megkérdi a jelölt nevét, hiszen a név a személy azonosságát jelöli. Így fogalmazott: név nélkül ismeretlenek maradunk, jog és kötelezettség nélkül. Isten azonban nevünkön szólít mindnyájunkat, személyesen, konkrét történelmi összefüggéseink közepette. Nagyon fontos tehát a név! – szögezte le a Szentatya. Így folytatta beszédét: a kereszt megkülönböztető jele nyilvánvalóvá teszi, hogy mik vagyunk: egész beszédünk, gondolkodásunk, tekintetünk, cselekedetünk mind a kereszt jele alatt áll, vagyis Jézus szeretetének a jele alatt. Kereszténnyé olyan mértékben válik az ember, amennyiben a keresztben kifejeződik a mi húsvéti jelünk, benne láthatóvá válik, külsőlegesen is, az a keresztény mód, ahogy az élettel szembesülünk. Majd végezetül arra kért minden hívőt, hogy tanítsák meg a gyerekeket a keresztvetésre.

[flowplayer id=”75957″]