Családban élni öröm és boldogság

– Idén év végén fejezzük be azt a különleges imaévet, melyet püspöki karunk a családokért hirdetett. Nem fejezzük be azonban a családokért az imát, és nem fejezzük be a fáradozást sem családjaink segítése, erősítése érdekében – mondta Erdő Péter bíboros-prímás, esztergom-budapesti érsek 2011. november 12-én Gödöllőn azon az ünnepi szentmisén, melyet a püspöki kar tagjaival együtt mutatott be.

A kétnapos máriabesnyői XVIII. Családkongresszust követően a gödöllői Családfesztivál záró eseményén Erdő Péter hangsúlyozta: – Nem véletlen, hogy a család szóhoz gyakran a segítés, támogatás kifejezések párosulnak a mai közbeszédben. Nehéz dolog ma családot vállalni, családot nevelni… A család az egyik legemberibb és legkiszolgáltatottabb valósága életünknek. Ugyanakkor nélkülözhetetlen értékek forrása. Benne sajátítjuk el az egymást segítő emberi szeretet, a szolidaritás, a kultúra és gyakran a hit és az emberség legfőbb értékeit. A családok széttöredezése és vergődése hasonló az élővilág, a környezet nagyarányú pusztulásához, amit sokszor a világban működő emberi önzés és felelőtlenség idéz elő. Nekünk azonban Isten színe előtt kell gondolkodnunk erről a kiszolgáltatottságunkról is. Hitünk fényében a teremtő és megváltó Istentől várjuk az igazi segítséget családjaink számára.

Magyarország prímása rámutatott: – Krisztus embereken keresztül kezdi el a szép, igaz, és jó munkálását a történelemben. Nem véletlenül tanítja a II. Vatikáni Zsinat, hogy rábízta az Egyházra, hogy folytassa az ő művét a történelemben. Nekünk, magunknak kell a szeretettel, Jézus utánzásával sugározni magunk körül, szolgálni a kiengesztelődést. Hozzájárulni ahhoz, hogy a földön is szebb, igazabb, igazságosabb viszonyok alakuljanak ki. De persze ez az út nem lesz rövid. Mert ez az út nem hoz látványos sikereket az ember életében. Tehát a hit szeme kell hozzá, hogy az eredményt egyáltalán észrevegyük. A hit türelme kell hozzá, hogy az Isten mértékével tudjunk mérni. És ha az Emberfia talál hitet a földön, akkor talál igazságosságot is, s akkor ennek az igazságosságnak nagy és nyilvánvaló napja jön el egyszer, amikor mindaz a jó, ami megindult az emberiség életében, egyszerre csak kivirágzik és kiteljesedik az idők végén, Krisztus második eljövetelének ragyogásában.
Erdő Péter bíboros-prímás a szentmisében kérte, hogy az emberek vegyék észre a családok értékét, szolgálják elkötelezett szeretettel ennek az értéknek az erősödését, és az igazságosság terjedését a világban. Szent István, Szent Imre, Boldog Gizella, első szent magyar család, könyörögjetek érettünk! – fohászkodott a katolikus egyházfő az ünnepi szentmisén.

Bíró László családreferens püspök a nagysikerű gödöllői családfesztiválon előadásában kiemelte: – Az emberi méltóság minden ember sajátja, Isten minden embert saját képére és hasonlatosságára teremtett. Az ember „az egyetlen teremtmény a földön, akit Isten önmagáért akart, teljesen csak akkor találhat önmagára, ha őszintén elajándékozza magát.” Minden embernek kijár, hogy becsüljük, elismerjük személy mivoltát. Különös megbecsülés illeti meg azt a földön élő egyetlen személyt, aki nekem ajándékozza magát, és aki engem mint ajándékot elfogad. Az elismerés fokozza a szeretetet, és minél nagyobb a házastársak kölcsönös szeretete, annál inkább tudják egymás értékeit becsülni, egyre jobban elismerik egymást. A szeretet és a megbecsülés dinamikája segíti őket önmagukra találásukban, a boldogság felé vezető úton.

Bíró László, a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke rámutatott: – A házastársak egymás iránti tisztelete azon alapul, hogy állandóan tudatában vannak: fontos vagy nekem, tied az első hely szívemben az emberek között, nálam senki nem válthat fel téged. Ebben a tiszteletben fontos helye van a társsal való érzelmi azonosulásnak is: minden ügyed az én szívügyem.

Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóról, a „szegények orvosáról” tartott előadást Puskely Mária. Az ősi magyar családból származó herceg a birtokán kórházat létesített, ahol ingyen kezelte három vármegye szegényeit, sőt ellátta őket orvossággal, ruhával, pénzzel. Távozásukkor egy-egy vallásos kiadványt vagy legalább egy szentképre nyomtatott imádságot adott a kezükbe, hogy figyelmeztesse őket: testi gyógyulásuknál sokkal fontosabb a lelki egészség.

„Szeretem a hivatásom, a beteg megtanít Istent egyre jobban szeretni, s Istent szeretem a betegben, s a beteg többet segít nekem, mint én neki! (…) Oly sok szívszeretetet adhatok, hisz a szegény betegek oly sok szeretetre vágynak. Adja Isten, hogy az ő dicsőségére sokaknak segíthessek. Megvigasztalhassam őket, s szívüket hozzád vezethessem!” E sorokat Batthyány-Strattmann László írta naplójában 1926-ban. 2003 márciusában II. János Pál pápa a „ferences” herceget,  a „szegények orvosát” oltáriszentségre emelte. Ausztria és Magyarország egy boldoggá avatott férfival lett gazdagabb, aki egy személyben volt férj, családapa és példamutató orvos.

Végrendeletében a következőt olvashatjuk: „Életem egyik fő célja volt, hogy tevékenységemmel a szenvedő emberiséget szolgáljam, s ily módon Istennek tetsző dolgokat hajtsak végre.” II. János Pál pápa így nyilatkozott a boldoggá avatott Batthyányról: „Nemes ősei gazdag örökségét arra használta, hogy a szegényeket térítésmentesen kezelje, és két kórházat alapítson. Legfőbb figyelmét nem az anyagi javaknak szentelte, mint ahogy a siker és a karrier sem tartozott életcéljai közé. Erre tanította a családját, így is élt köztük, s így vált gyermekei szemében a legjobb hittérítővé (…) családi élete és nagylelkű keresztényi szolidaritása lebegjen példaként mindannyiunk előtt, hogy kövessük az evangéliumot.”   Legfőbb segítője és egyben asszisztense volt a felesége, akivel 11 gyermeküket nevelték fel példás családi élettel.

A háromnapos kongresszuson és fesztiválon többszáz család tett tanúbizonyságot arról, hogy családban élni öröm és boldogság, s hirdették, hogy a család a társadalom számára pótolhatatlan értékek forrása.

Fotó: Frigyesy Ágnes