Ferenc pápa: mind koldusok és tanítványok vagyunk, üdvösségre van szükségünk

Június 15-én, szerdán délelőtt a Szent Péter-téren megtartott általános audiencián a Szentatya folytatta az irgalmasság újszövetségi megjelenéseiről szóló katekézis-sorozatát. Ezúttal a jerikói vak meggyógyításának jézusi csodájáról (vö. Lk 18,35-43) elmélkedett. Megállapította, hogy a mi életünkben is ott ülnek a járdaszélen a rászorulók, a betegek, sokszor találkozunk menekültekkel, akik zavarnak minket. A mi feladatunk az, hogy kövessük Jézus hívását, és az ő példája nyomán irgalmasak legyünk felebarátainkkal.

Közöny és ellenségeskedés. Nem vesszük észre az Urat testvéreinkben

Egy napon, amikor Jézus a virágzó Jerikóhoz közeledett, meglátott egy vak koldust az út szélén, akinek csodás módon visszaadta a látását. Ez a jel közvetlenül érint minket is – állapította meg a pápa. Az utca, amely a találkozás helye lehet, a vak számára a magány helyszíne. Az emberek jönnek-mennek, ügyet sem vetve rá. A vak kiáltozni kezdett, amint meghallotta, hogy a názáreti Jézus megy arra. Az arra vonulók csitították, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiabált. Az emberek nem éreztek együtt vele, sőt, zavarta őket a kiáltozása. Hányszor látunk mi is rászorulókat, betegeket, éhezőket, menekülteket, akik zavarnak minket! Ez a kísértés mindannyiunkat érint, ezért tanít minket Isten szava – hangsúlyozta kötetlen szavakkal Ferenc pápa. A közöny és az ellenséges magatartás süketté és vakká teszi az embert, nem engedi, hogy észrevegyük a testvéreinket és felismerjük bennük az Urat. Ez a közöny és ellenségeskedés pedig agresszióvá és sértegetéssé alakul: zavarjátok már el őket, tegyétek máshová! Ezt tették azok az emberek, akik a jerikói vak kiabálását megpróbálták elfojtani, mondván: menj innen, ne beszélj, ne kiabálj!

Az Úr megjelenése az irgalmasság találkozása

A Szentatya kiemelt egy részletet az evangéliumi elbeszélésből: Lukács írja, hogy amikor valaki a tömegből elmondta a vaknak, mi történik, így szólt: „a názáreti Jézus megy arra” (ld. 37). Jézus, amikor „arra jár”, megjelenik valahol, az mindig szabadulást, üdvösséget jelent. A tömeg nem ismeri föl Jézusban a Messiást, de a vak a hit szemével látva felismeri őt. Jézus odavezetteti hozzá a vakot, és ezzel az út széléről a tanítványok és a tömeg figyelmének középpontjába helyezi őt. Ennek kettős üzenete van számunkra: az emberek a jó hírt hirdették a vaknak, de nem akartak tudomást venni személyéről. Jézus pedig mindenkit figyelmeztet, hogy a jó hír magában foglalja azt, hogy a kirekesztettet a középpontba helyezzük. A jelenet második üzenete pedig az, hogy a vak, aki nem látott, hite révén megnyílt az üdvösség előtt, és hirtelen azok közé került, akik az utcára siettek, hogy lássák Jézust. Az Úr megjelenése az irgalmasság találkozása lesz, mely mindenkit maga köré gyűjt, hogy segítsen nekünk fölismerni azokat, akik segítségre és vigaszra szorulnak. A mi életünkbe is eljön Jézus, és arra hív minket, hogy legyünk jobb keresztények és kövessük őt.

Mindannyian koldusok és tanítványok vagyunk, üdvösségre van szükségünk

Jézus odafordul a vakhoz és megkérdi: „Mit akarsz tőlem, mit tegyek érted?” (vö. 41). Megdöbbentőek Jézus szavai: Isten Fia úgy áll a vak előtt, mint egy alázatos szolga. Isten a bűnös ember szolgájává teszi magát. A vak pedig már nem Dávid fiának szólítja őt, hanem „Uramnak”, azzal a címmel, amivel az egyház a kezdetektől fogva illeti a Feltámadt Krisztust. A vak azt kéri, hogy visszakapja látását, és kívánsága teljesül: „Láss! Hited meggyógyított téged” (ld. 42). A hitnek köszönhetően újra lát, főleg pedig érzi, hogy Jézus szereti őt. Ezért írja Szent Lukács: „Istent dicsérve követte őt” (ld. 43), tanítvánnyá lesz. Koldusból tanítvánnyá válni, ez a mi utunk is: mind koldusok vagyunk, egytől egyig. Mindig szükségünk van az üdvösségre. És mindennap meg kell tennünk ezt a lépést, hogy koldusból tanítványokká váljunk – jelentette ki Ferenc pápa.

A második csoda: az emberek is látnak és dicsérik Istent

Akik pedig korábban el akarták hallgattatni a vakot, most a csoda láttán áldani kezdik Istent. Ez tehát a második csoda: az, ami a vakkal történt, felnyitja az emberek szemét is. Ugyanaz a fény világosítja meg mindannyiukat a közös dicsérő imában. Jézus kiárasztja irgalmasságát mindenkire, akivel csak találkozik: hívja őket, maga köré gyűjti, meggyógyítja és megvilágosítja őket, egy új népet hozva létre, amelyik irgalmas szeretetének csodáit ünnepli. Hagyjuk, hogy minket is hívjon Jézus, hagyjuk, hogy meggyógyítson, hogy megbocsásson nekünk, és kövessük Jézust Istent dicsérve. Ámen – fejezte be szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.