Ferenc pápa: Mária segít megérteni, mit jelent Krisztus tanítványa lenni

Imádságban Szűz Mária felé fordulva

Október 8-án szombaton délután fél négykor kezdődött a Szent Péter téren az Irgalmasság szentéve máriás jubileuma, melynek során elmélkedések, énekek, imádságok és tanúságtételek hangzottak el. Ferenc pápa este fél hatkor érkezett a több tízezer imádkozó hívő közösségbe és együtt imádkozták el a dicsőséges rózsafüzér titkait, majd a Szentatya elmélkedést tartott, melyben a Szűzanya szerepéről és a rózsafüzér imádságról elmélkedett.

Jézus életének alapvető eseményeit szemléljük Mária társaságában

Kedves fivéreim és nővéreim, ebben a virrasztásban sorra vettük Jézus életének alapvető eseményeit Mária társaságában – kezdte beszédét a pápa. Elménkkel és szívünkkel Krisztus evilági küldetése beteljesülésének napjaihoz járultunk. A Feltámadás, mint az Atya végső szeretetének a jele, mely visszahozza őt az életbe és ami elővételezi a mi eljövendő állapotunkat. A mennybemenetel mint az Atya dicsőségében való osztozás, ahol a mi emberségünk is megkülönböztetett helyet talál. A Pünkösd, mint az Egyház küldetésének a kifejezése a történelemben az idők végezetéig, a Szentlélek vezetésével. A két utolsó titokban Szűz Máriát szemléltük a mennyei dicsőségben, akit az első századoktól fogva az Irgalmasság Anyjának szólítottunk.

A rózsafüzér az isteni irgalmasság történetének a szintézise

A rózsafüzér imádság sok szempont alapján az isteni irgalmasság történetének a szintézise – folytatta a pápa –  amely az üdvösségünk történetévé alakul át, amennyiben engedjük, hogy a kegyelem formáljon bennünket. Az előttünk sora elvonuló titkok konkrét gesztusok, amelyekben kibontakozik Isten cselekvése irányunkban. Az imádság és Jézus Krisztus életének szemlélése révén újból meglátjuk az irgalmas arcát, mely mindenki elé megy az élet különféle szükségleteiben. Mária elkísér minket ezen az úton, Fiára mutatva, aki magának az Atyának az irgalmasságát sugározza. Mária valóban Hodogitria, Útmutató, aki jelzi azt az utat, aminek a betöltésére meghívást kaptunk, hogy Krisztus igaz tanítványai legyünk. A rózsafüzér minden titkában közelről halljuk őt és úgy szemléljük, mint Fiának első tanítványát, aki teszi az Atya akaratát (vö Lk 8,19-21).

A rózsafüzér imádság azt kéri tőlünk, hogy testesüljünk bele a mindennapok történelmébe

A rózsafüzér imádság nem veszi el tőlünk az élet aggodalmait, ellenkezőleg, azt kéri tőlünk, hogy testesüljünk bele a mindennapok történelmébe, hogy föl tudjuk fogni Krisztus jelenlétének a jeleit közöttünk – emelte ki a pápa. Mindahányszor megszemléljük Krisztus életének egy-egy mozzanatát és titkát, hívatásunk azt felismerni, hogy Isten milyen módon lép be az életünkbe, hogy befogadjuk és kövessük őt. Felfedezzük így az utat, mely Krisztus követésére vezet, hogy részt vegyünk az evangelizációja művében, hogy Isten Országa növekedjen és elterjedjen a világban. Tanítványok és misszionáriusok vagyunk, Krisztust hordozzuk oda, ahol ő jelen akar lenni. Éppen ezért nem zárhatjuk magunkba jelenlétének ajándékát. Ellenkezőleg, az a hivatásunk, hogy mindenkit részeltessünk szeretetében, gyengédségben, jóságában és irgalmasságában. Az osztozás öröme az, mely nem áll meg semmi előtt, mert viszi a megszabadítás és az üdvösség hírét – buzdított a Szentatya.

Mária segít bennünket tanítvánnyá lenni

Mária segít megérteni, mit jelent Krisztus tanítványa lenni. Ő, az eleve Isten anyjának kiválasztott, segít bennünket tanítvánnyá lenni. Az ő első cselekedete az volt, hogy Isten meghallgatásába helyezkedett. Engedelmeskedvén az angyali üdvözletnek, megnyitotta a szívét, hogy befogadja az isteni anyaság titkát. Követte Jézust, meghallgatta minden szavát, mely ajkáról fakadt (vö Mk 3,31-35); mindent megőrzött a szívében (vö Lk 2,19) és élő emlékezete lett Isten Fia betöltött jeleinek, hogy felszítsa a hitünket.

A hallgatásnak konkrét tettekbe kell átalakulnia

Mindazonáltal nem elég csak meghallgatni – magyarázta a pápa. Ez minden bizonnyal az első lépés, de aztán a hallgatásnak konkrét tettekbe kell átalakulnia. A tanítvány ugyanis az életét az evangélium szolgálatába állítja. Így van, hogy Szűz Mária rögtön elindult Erzsébethez, hogy segítsen neki áldottságában (vö Lk 1,39-56); Betlehemben világra hozta az Isten Fiát  (vö Lk 2,1-7); Kánában gondjába vette a fiatal jegyeseket (vö Jn 2,1-11); A Golgotán nem hátrált meg a fájdalom elől, hanem Jézus keresztje alatt maradt és az ő akaratából az Egyház Anyja lett  (vö Jn 19,25-27); a Feltámadás után lelket öntött az apostolokba, akik a Cenákulumban összegyűlve a Szentlelket várták, majd az evangélium bátor hirdetőivé alakította őket (vö ApCsel 1,14).

Mária egész életében megvalósította az Egyház feladatát

Mária egész életében  megvalósította azt, ami az Egyház betöltendő feladata Krisztus örök emlékezetére. Hitében meglátjuk, amint megnyitja a szívünk ajtaját az Atya iránti engedelmességre; önmegtagadásában felfedezzük, mennyire figyelmesnek kell lenni mások szükségletei iránt; könnyeiben erőt találunk, hogy megvigasztaljuk azokat, akik fájdalmat hordoznak. Mária ezen mozzanatok mindegyikében felfedezi az isteni irgalmasság gazdagságát, mely eléje megy a hétköznapi szükségnek – szólt a pápa.

Kérésünkre anyai irgalmával segítségünkre siet  

Ma este fohászkodjunk a mi gyengéd mennyei Máriánkhoz a legősibb imádságunkkal, amivel a keresztények fordultak hozzá, mindenekelőtt a nehézségek és a vértanúság pillanatában. Szólítsuk meg őt azzal a bizonyossággal, hogy anyai irgalmával segítségünkre siet, hogy oltalmat, segítséget és áldást nyerjünk életünk minden napjára: „Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkor dicsőséges és áldott Szűz! Mi asszonyunk, mi közbenjárónk és szószólónk, engeszteld meg értünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak! Ámen”- fejezte be elmélkedését Ferenc pápa az Irgalmasság szentéve máriás jubileuma szombat esti virrasztásán.