400 évvel ezelőtt, 1615 márciusában egy skót jezsuita papot, Ogilvie Szent Jánost megkínozták és megölték a skóciai katolikusüldözés idején. Felségsértéssel vádolták, mivel hű volt a pápához. Titokban misézett és vigasztalta a börtönbe zárt katolikusokat. A rákövetkező évben 16 skót fiatal döntött úgy, hogy dacolva az óriási veszéllyel, papként visszatér hazájába és hirdeti az evangéliumot. Ez a döntés a vértanú jezsuita véréből született – mondta a pápa. Ogilvie János vértanúsága azonban – akit azért ítéltek el, hogy elhallgattassák a katolikus hitet – lendületet adott ahhoz, hogy az egyház szabadon, szeretetközösségben lehessen Péter utódával. És ennek a maroknyi embernek a bátorsága, akik négyszáz éve életük árán hirdették az evangéliumot, gyümölcsöt termett.

A vértanúság idejét éljük ma is

Mi is a vértanúság idejét éljük egy olyan kultúrában, amelyik ellenségesen viszonyul az evangéliumhoz – állapította meg a pápa, majd arra buzdította a Pápai Skót Kollégium közösségét, hogy elődeik odaadó lelkületét kövessék; szeressék Jézust mindenekfölött. Legyenek olyan buzgók, mint azok a 400 évvel ezelőtti papok, tanúskodjanak Isten irgalmasságáról, különösen a fiatalok valamint azok előtt, akik távol vannak Krisztustól.

(gá)