Ferenc pápa homíliája a betegek és fogyatékosok jubileumán: Jézus orvos, aki a szeretet orvosságával gyógyít

Június 12-én vasárnap délelőtt esős, borongós időben kezdődött a római Szent Péter téren a betegek és fogyatékosok jubileumának fő eseménye, a pápai szentmise. Ferenc pápa a hétvégén több alkalommal is találkozott a fogyatékosokkal, családtagjaikkal, segítőikkel és hitoktatóikkal, most pedig ők lettek a szentmise főszereplői. Ahogy elkezdődött a szentmise, attól kezdve elállt az eső, ahogy ez legtöbbször itt történik.

A betegség, a szenvedés és a halál is Krisztusban találja meg végső értelmét

„Krisztussal engem is keresztre feszítettek és többé már nem élek én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,19). Pál apostol használja ezeket az erős szavakat a keresztény élet titkára – kezdte beszédét a pápa. „Mindez a halál és a feltámadás húsvéti dinamizmusában nyer összefoglalást, melyet a keresztségben nyerünk el. Ugyanis a keresztvízbe merülésünk mintha a halálunk és a Krisztussal való eltemetkezésünk lenne, miközben onnan kiemelkedve megnyilvánul a Szentlélekben való új életünk. Az újjászületésnek ez az állapota egész lényünket magába foglalja, minden szempontból: a betegség, a szenvedés és a halál is Krisztusba kapcsolódnak és benne találják meg végső értelmüket. Ma, a betegség és a fogyatékosság jeleit viselő jubileumi napon, ez az Ige a gyülekezetünkben különleges visszhangra talál” – emlékeztetett a pápa.

Mindnyájan szembesülünk magunk és mások törékenységeivel és betegségeivel

„Valójában előbb utóbb mindnyájan szembesülünk vagy szembe kerülünk magunk és mások törékenységeivel és betegségeivel. És milyen sokféle arcot ölt magára ez az oly jellemző és drámai módon emberi tapasztalat! – folytatta a pápa. „Mindenesetre mind élesebben és nyomatékkal veti fel a kérdést az emberi létezésről. Útközben felütheti a fejét egyfajta cinikus magatartás, mintha mindezt meg lehetne oldani, elszenvedve azt egyedül csak a saját erőnkre számítva. Máskor pedig épp ellenkezőleg az ember minden bizalmát a tudományos felfedezésekbe veti, arra gondolva, hogy a világ valamelyik részén bizonyára létezik olyan gyógyszer, mely meggyógyítja azt a betegséget. Sajnos azonban nem így van, mert ha létezik is a gyógyszer, valójában csak kevesek számára hozzáférhető” – emelte ki a pápa.

A jóléti világ el akarja különíteni a gyengéket

„A bűntől megsebzett emberi természet magába vésve hordozza saját korlátainak a valóságát. Ismerjük jól az ellenvetéseket, főként napjaikban, mely szerint az emberi létezést erős fizikai korlátok jellemzik. Úgy vélik, hogy a beteg vagy fogyatékos ember nem lehet boldog, mert képtelen megvalósítani azt az életstílust, amit az élvezet és a szórakozás kultúrája rákényszerít. Egy olyan korban, melyben egy bizonyos testápolás tömegek mítoszává lett és persze jó üzletté is, a tökéletlennek homályban kell maradni, mert az mintegy merénylet a kiválasztottak boldogsága és  békessége ellen, mert válságba sodorja az uralkodó modellt. Jobb tehát ezeket a személyeket elkülönítve tartani, valami karámba zárni, igaz, bearanyozzák azt, a jámborság és a gondos törődés „fenntartott helyeire”, csakhogy ne álljanak a hamis jólét útjába” – szólt erős szavakkal Ferenc pápa.

A világ nem attól lesz jobb, hogy csak a látszólag tökéletesekből áll

„Egyes esetekben egyenesen azt tartják, hogy jobb lenne minél előbb megszabadulni tőlük, mert fenntarthatatlan gazdasági súlyt jelentenek éppen a mostani válság időszakában. De valójában milyen illúzióban él az ember ma, amikor becsukja a szemét a betegségek és a fogyatékosságok láttán? – tette fel a kérdést a pápa. Nem érti meg az élet igazi értelmét, mellyel együtt jár a szenvedés és a korlátok elfogadása. A világ nem attól lesz jobb, hogy csak a látszólag tökéletesekből áll, hanem ha növekszik az emberek között a szolidaritás, a kölcsönös elfogadás és a tisztelet. Mennyire igazak az apostol szavai: Ami a világ szemében gyönge, Isten azt választotta ki, hogy megszégyenítse az erőseket!”.

Ma a legsúlyosabb kórok egyike az, amelyik a lelket érinti: bezárkózni önmagába

„A mai evangélium is az emberi gyöngeség egy bizonyos helyzetét állítja elénk” – folytatta a pápa. „A bűnös asszonyt megítélik és peremre szorítják, miközben Jézus befogadja és védelmébe veszi, mert „nagyon szeretett”. Ez Jézus következtetése, aki figyel az ember szenvedésére és sírására. Gyengédsége Isten szeretetének a jele, melyet azoknak tart fenn, akik szenvednek és akiket kirekesztenek.  Nem létezik csak a fizikai szenvedés, ma a legsúlyosabb kórok egyike éppen az, amelyik a lelket érinti. Olyan szenvedés ez, mely a lelket illeti, szomorúvá teszi és megfosztja a szeretettől. Amikor a fontos kapcsolatokban a csalódás és az elárulás tapasztalatát szerzi, még sérülékenyebbnek érzi magát, gyengének és védtelennek. Nagyon erős kísértést érez arra, hogy bezárkózzon önmagába, amivel azt kockáztatja, hogy elveszti az élet lehetőségeit,vagyis szeretni mindenek ellenére”.

Az igazi kihívás az, ki szeret jobban!      

„A mindenki által vágyott boldogság sokféle módon fejeződhet ki, de csak akkor érhető el, ha tudunk szeretni. Ez mindig a szeretet kérdése, nincs más út. Az igazi kihívás az, ki szeret jobban!” –mondta nyomatékkal a pápa. „Hány és hány beteg és fogyatékos személy nyílik  meg az életre, amint felfedezik, hogy szeretik őket. És mennyi szeretet fakadhat egy szívből, akár csak egy mosoly hatására is! Így tehát maga a törékenység a magányunkban erősítés és támasz lehet számunkra. Jézus a szenvedésében a végsőkig menően szeretett, a keresztről kinyilvánította a Szeretetet, mely önmagát adja korlátok nélkül. Mit is tudnánk Isten szemére vetni szemrehányásként a betegségeink és szenvedéseink miatt, ami már ne nyert volna kifejezést a keresztre-feszített Fiának az arcán?  Fizikai fájdalmához kapcsolódik a kigúnyolás és kirekesztés, miközben ő irgalommal válaszol és mindenkinek megbocsát: sebei által nyertünk gyógyulást. Jézus orvos, aki a szeretet orvosságával gyógyít, mert magára veszi szenvedésünket és megváltja azt. Tudjuk, hogy Isten képes megérteni a gyengeségünket, mert ő maga elszenvedte ezeket saját személyében”.

Szenvedő testünk a föltámadt Úr testének a képe, a sebekkel együtt, amiket mindörökre átformált a szeretet

„Ahogy megéljük a betegséget és a fogyatékosságot, az jele a szeretetünknek. Ahogy a szenvedést és a korlátainkat elfogadjuk, az szabadságunk ismérve, hogy értelmet adjunk az életünknek, akkor is, amikor az értelmetlennek és érdemtelennek tűnik. Ne hagyjuk, hogy ezek a gyötrelmek megzavarjanak bennünket!” – kérte a pápa. „Tudjuk, hogy gyöngeségünkben válunk erőssé és kegyelmet kapunk arra, hogy kiegészítsük magunkban Krisztus szenvedéseit, az ő teste, az egyház javára. Ez a test a föltámadt Úr testének a képe, mely megőrzi a sebeket, a kemény harc jelét, de amit mindörökre átformált már a szeretet” – fejezte be a homíliáját Ferenc pápa.

Úrangyala imádság: Sok gyermek-rabszolga van ma a világon!

A szentmise végén az Úrangyala imádság során Ferenc pápa megemlékezett a szombaton Vercelliben boldoggá avatott Giacomo Abbondo papról, és a Monreale-ban a boldogok sorába iktatott Carolina nővérről. A kiskorúak elleni világnap alkalmából felemelte a szavát Ferenc pápa napjaink új formájú rabszolgasága ellen, mely éppen a gyermekeket érinti: „Sok gyermek-rabszolga van ma a világon!” – mondta. Végül szeretettel köszöntötte a betegeket és fogyatékosokat és a téren megjelent zarándokokat.