„Felejthetetlen áldozat” – a pakisztáni hívek vértanúik szentté avatását kérik

Pakisztán/ Lahor városban katolikusok és anglikánok liturgikus szertartásokkal emlékeztek az egy évvel ezelőtti keresztényellenes merénylet áldozataira. A támadás során 21 személy életét vesztette, mintegy 80-an megsebesültek. Mind a katolikus, mind az anglikán templomban szentmiséket mutattak be a holtak lelki üdvéért és imavirrasztást tartottak a békéért az AsiaNews katolikus hírügynökség tájékoztatatása szerint.

A merényletet tálib szélsőségesek követték el 2015. március 15-én. Egyidejűleg két, egymáshoz közel lévő istentiszteleti helyet támadtak meg: a katolikus Szent János templomot, és a protestáns Krisztus Király templomot. A robbanást követően a felbőszült tömeg meglincselt két muzulmánt, akik állítólag a terroristák bűntársai voltak. A pándzsábi kormány megtorló akciót indított el a városrész lakói ellen, 120 fiatalt letartóztatott a lincselésben való részvétel vádjával. Ma még mindig több mint 50 keresztény család várja, hogy tudomást szerezzen hozzátartozói sorsáról, akik ellen büntetőjogi eljárást indítottak el a két személy meggyilkolása miatt.

Lahor érseke, Sebastian Shah március 13-án szentmisét mutatott be. A szertartáson kitüntetést nyújtott át azoknak az önkénteseknek, akik ma is biztonsági szolgálatot látnak el a templom körül.

„Büszkék vagyunk bátor fiainkra, akik rövid, de értelmes életet éltek. Tettük a szenvedélyes szeretet és a Biblia tanításának eredménye volt. A társadalomban uralkodó közöny terrorizmushoz vezetett, de a keresztények, szívükben irgalommal, Pakisztán új arculatát jelenthetik” – mondta a főpásztor.

A szertartás végén „Felejthetetlen áldozat” című kiadványokat osztott ki, amelyek a tragédiában elhunyt fiatalok és papok életét, önfeláldozását idézik fel, tartalmazzák a merénylet szemtanúinak elbeszéléseit is.

Sikandar Masih, a merénylet szemtanúja és csodával határos módon túlélője így emlékezett vissza a történtekre: „A Szent János templom előtti téren voltam, amikor hallottam a közeli (anglikán) templom elleni öngyilkos merénylet robaját. Először azt hittem, hogy egy gázpalack robbant fel. Néhány pillanat múlva hallatszottak az utcáról jövő lövések. Valaki kiabálta, hogy csukjuk be a kaput, utána láttam a merénylőt, aki a bejárat felé közeledett”. Masihnak sikerült becsuknia a templom vaskapuját, így sok hívő életét megmentette, de ő maga megsebesült. Súlyos sérülései ellenére ma is ellátja a templom körüli biztonsági szolgálatot 40 önkéntessel együtt, most már fegyveresen. „Elvesztettem a munkámat, de új méltóságot nyertem. Megvédjük püspökünket és papjainkat. Lelkipásztori látogatásaikon néhány lépés távolságából követjük őket” – nyilatkozta a pakisztáni keresztény fiatal.

Különös tisztelettel emlékeztek meg Akash Bashir-ról, aki élete feláldozásával több mint kétezer hívő életét mentette meg. A 20 éves önkéntes biztonsági őr feltartóztatta az öngyilkos merénylőt, és önfeláldozó tettével megakadályozta, hogy bejusson a Szent János templomba. A merénylővel együtt vesztette el életét.

Francis Gulzar plébános kijelentette: „Akash a mi hősünk. Tette ösztönzést jelentett a keresztény fiataloknak, akik ma nagy számban látják el a biztonsági szolgálatot.”

Gulzar atya hozzátette: elindult egy széleskörű népi mozgalom Akash szentté avatása érdekében. A fiatal vértanú lenne Pakisztán első szentje. A „Felejthetetlen áldozat” kiadvány jól hozzájárul életének dokumentálásához.

Akash vértanúsága számunkra is elgondolkoztató kérdést vet fel, mint ahogy erre a „Napjaink Vértanúi” amerikai honlap utal: http://todaysmartyrs.org/pdf/By%20Person/Akash%20Bashir%20and%20Obaid%20Sardar%20Khokhar.pdf

„Mi, nyugati keresztények, vajon képesek vagyunk-e teljesen átérezni milyen testvéreink élete a világ többi részén? Mit gondolnánk hitünkről, ha úgy kellene templomba mennünk, hogy tudjuk, nagy esélyünk van rá, hogy nem térünk haza? Mi lenne, ha tudnánk, hogy szentmisére igyekvő gyermekeinket, testvéreinket bármikor megölhetik, vagy egy életre szólóan megnyomoríthatják? Ez minden vasárnap valóban megtörténik a föld számos helyén”.

(vm)