A pápa a görögökhöz: Európa aggodalmai jogosak, de szolidárisnak kell lennünk

A Szentatya szombaton Leszbosz szigetén a kikötőben találkozott a helyi polgárokkal és a katolikus közösséggel, akikhez beszédet intézett. Elmondta, hogy amióta a sziget a békét és méltóságot kereső migránsok kikötőjévé vált, szeretett volna eljönni ide, és ma köszönetet mond Istennek, amiért ezt megadta neki. Köszönetet mondott a görög elnöknek, valamint Bartolomeosz pátriárkának és Jeromos ortodox érseknek a meghívásért.Köszönet a görög népnek a befogadásértFerenc pápa csodálattal adózik a görög nép előtt, amely súlyos nehézségei ellenére tárt karokkal és szívvel fogadta az oda érkező menekülteket. Sok-sok egyszerű ember osztotta meg a nincstelenekkel azt a keveset, amijük volt. Isten viszonozza majd ezt a nagylelkűséget, mint ahogy azoknak a nemzeteknek az odaadását is, akik az első pillanattól kezdve szívesen fogadták a kényszerből migrálók sokaságát.Európa legyen továbbra is az emberi jogok hazája

A pápa ebben a drámai helyzetben Leszbosz szigetéről újból a felelősségre és a szolidaritásra szólított. A Görögországban tartózkodó menekültek közül sokan kritikus helyzetben vannak, szorongás és félelem között hánykódnak, és gyakran nem látják a kiutat anyagi nehézségeik és a bizonytalan jövő miatt. A görög és az európai intézmények aggodalmai jogosak és érthetőek. Mindazonáltal nem szabad elfelejteni, hogy a migránsok nem pusztán számok, hanem személyek, arccal, névvel, élettörténettel a hátuk mögött. Európa az emberi jogok hazája, és bárki, aki földjére lép, meg kellene, hogy tapasztalja ezt, és így jobban tudatában lesz annak, hogy neki is tisztelnie és védenie kell ezeket a jogokat. Sajnos néhányuknak – köztük sok gyermeknek is – nem sikerült megérkeznie sem: életüket vesztették a tengeren, az embertelen utazások áldozatai lettek, aljas pribékek gyötrelmeinek kitéve.

A leszbosziak hidakat és nem kerítéseket építenek

Leszbosz lakosai megmutatják, hogy ezen a földön, a civilizáció bölcsőjében még dobog az emberség szíve, amely fölismeri a másik emberben a testvért. Ez a humanizmus hidakat akar építeni és viszolyog az illúziótól, hogy a kerítések építésétől nagyobb biztonságban érezze magát. A korlátok valójában csak elválasztanak ahelyett, hogy segítenék a népek valódi fejlődését. Az elválasztások pedig előbb-utóbb összeütközéshez vezetnek.

Átfogó politikával kell felszámolni a válság okait

A pápa hangsúlyozta: ahhoz, hogy valóban szolidárisak legyünk azokkal, akiknek el kell menekülniük földjükről, ennek a drámai valóságnak az okait kell fölszámolni. Nem szabad pusztán a pillanatnyi válság megoldásával foglalkozni, hanem átfogóbb, és nem egyoldalú politikákat kell kidolgozni. Mindenekelőtt a békét kell építeni ott, ahol a háború pusztítást és halált hozott, és meg kell akadályozni, hogy ez a kór tovább terjedjen. Ennek érdekében fel kell tartóztatni a fegyverkereskedelem elburjánzását, felszámolni annak rejtett szálait. Minden támogatást meg kell vonni azoktól, akik a gyűlölet és az erőszak vonalát követik. Ehelyett szüntelen együttműködésre van szükség az országok, a nemzetközi szervezetek és a humanitárius szervek között, segítve, nem pedig elszigetelve azokat, akik a válsággal szembenéznek. A pápa reményét fejezte ki, hogy sikeres lesz az első humanitárius csúcstalálkozó, amelyet májusban tartanak Isztambulban.

Ökumenikus együttműködés a szeretet civilizációjáért

Mindezt csak közösen tudjuk elérni: együtt lehet és együtt kell emberhez méltó megoldást találni az összetett menekültkérdésre. Ehhez pedig elengedhetetlen az egyházak és a vallási közösségek hozzájárulása. A pápa, Bartolomeosz pátriárka és Jeromos érsek együttes jelenléte éppen az együttműködési szándékot tanúsítja, hogy ez a korszakalkotó kihívás ne az összeütközéshez vezessen, hanem növelje a szeretet civilizációját.

Isten velünk van a nehézségekben. Csak az építi a békét, aki szeretettel szolgál

A Szentatya emlékeztetett rá, hogy ezekben a tragédiákban, amelyek az emberiséget sújtják, Isten nem marad közömbös, nem marad távol. Ő a mi Atyánk, aki támogat minket a jó építésében és a rossz visszautasításában. Nem csupán támogat, hanem Jézusban megmutatta nekünk a béke útját. A világban tapasztalható rosszal szemben Ő szolgává lett, és szeretetszolgálatával üdvözítette a világot. Ez az igazi erő, amely békét teremt. Csak az építi a békét, aki szeretettel szolgál. A szolgálat révén kilépünk önmagunkból és gondjainkba veszünk másokat, nem hagyjuk, hogy az emberek vagy a dolgok tönkremenjenek, hanem meg tudjuk őrizni azokat, felülemelkedve a közöny vastag rétegén, amely elhomályosítja az elmét és a szívet.

A Szentatya végül még egyszer köszönetet mondott a leszboszi polgároknak és a helyi katolikusoknak, amiért őrzik az emberséget, és gyöngéden gondjaikba veszik Krisztus testét, aki legkisebb, éhező és vándor testvéreinkben szenved, és akit ők befogadtak (vö. Mt 25,35).

(gá)